GÖRÖG 

 

Aesopus örök! – páros interjú Papadimitriu Athinával és Petridisz Hrisztosszal

A Görög Intézet és a Terézvárosi Görög Önkormányzat karácsonyi ajándékba szánta óvodásoknak és kisiskolásoknak az Aesopus legismertebb meséiből készült görög nyelvű DVD-t. A kiadványt Görög Athéna szerkesztette, Hoffmann György volt az operatőr és rendező, a film vágása és a borítóterv pedig Theano Kapareli munkája. A 11 mesét tartalmazó DVD kifejezetten gyerekeknek készült, melyet a Manolisz Glezosz és a Nikosz Beloiannisz tanulói és óvodásai kapták meg karácsonyi ajándékként.

A filmen gyermekdalocskák is felhangzanak, Magyar Réka előadásában, a történeteket pedig Papadimitriu Athina és Petridisz Hrisztosz olvassa fel, ők meséltek nekünk a mesék erejéről, jelentőségéről és a DVD forgatásáról.

  • A DVD-n 11 mesét dolgoztatok fel görög nyelven. A felvételen egy gyerekek számára kiadott könyvből meséltek, de a görögök valóban meséknek tekintik Aesopus történeteit? Mitől örökérvényűek ezek a történetek?

Petridisz Hrisztosz:

Igen is meg nem is, ezek felnőtt és gyerekmesék is egyben. Görögországban az élet példabeszédeinek is nevezik ezeket a történeteket, Aesopus ugyanis minden egyes mesével az életre tanít.
Ezeket a meséket hallgatva pedig rengeteg élethelyzetre, szituációra és emberi jellemekre, hibákra, gyarlóságokra ismer rá az ember akár a saját, akár mások életéből.

Papadimitriu Athina:

Igen, ezek a mesék mindenkihez szólnak és remélem, hogy sokan olvassák őket. Azért fontosak és örökérvényűek, mert tanulságosak. Az emberi kapcsolatokról szólnak, arról, hogy miként közlekedjünk egymással, hiszen együtt élünk ezen a földön és egymásra vagyunk utalva. Sajnos nagyon csúnya, ronda világ van most és nem tudunk egymással jól közlekedni. Ma nem igazán tudunk megfelelően kommunikálni, meg kell tanulni, hogy hogyan kell viselkedni. Az állatoktól egyébként én is nagyon sokat tanulok és mindenkit arra bíztatok, hogy tartson állatot, menjen állatkertbe, nézze, figyelje, tanulmányozza őket. Ha képesek lennénk tanulni tőlük, sokkal könnyebb lenne az életünk, nem bántanánk egymást, nem úgy állnánk egymáshoz, mint ahogy az ma jellemző.

  • A DVD és a film a hagyományos meseolvasás, az élő hang mesélő, elbeszélő erejét, energiáját használja. Ez nehezebb feladat, mint egy szerep eljátszása? Milyen eszközöket kell használni?

Papadimitriu Athina:

Nem gondolom, hogy nehezebb feladat és azt sem gondolom, hogy könnyebb. Ha az ember tisztességesen akarja elvégezni a dolgát, akkor ugyanolyan erőbedobással és ugyanolyan energiával, áll neki. Talán annyi a különbség, hogy a kamera közelsége miatt valamivel finomabb eszközökkel kell élni, hiszen épp a közelkép miatt a kamerán keresztül átjön az, ha az ember tiszta szívvel csinálja.

Petridisz Hrisztosz:

Pontosan ezt gondolom én is. Ez ugyanis szintén egy szerep, amelyhez persze nagyon nagy szeretettel fog az ember. A mesemondónak hitelesnek, őszintének kell lennie, életre kell keltenie a történeteket. Olyan eszközöket kell használnia hogy a gyereket segítse a megértésben és abban, hogy átéljék a mesét, érezzék a lényegét.

  • Az első visszajelzések szerint a gyerekek nagyon szeretik a kiadványt. Meg tudja állni a helyét ez a stílus a mai Disney-típusú látványvilágú filmek között is? 

Petridisz Hrisztosz:

Azt gondolom, hogy igen. Ez a műfaj a gyerektől is igényel persze némi munkát, ugyanis ebben az esetben szükség van az ő képzeletükre is, hiszen a fantáziájuk segítségével színezik ki a mesét. A fantázia pedig akárhogy is nézzük, sokkal gazdagabb bármelyik színes, szélesvásznú, speciális effektekkel telezsúfolt filmnél.

Papadimitriu Athina:

Nagyon nehéz ez, mert nagyon felpörgött a világ és mindenhonnan ömlenek az ingerek, információk, tartalmak. Nagyon jó lenne visszalassulni kicsit. Sokkal jobb, ha a gyerekeknek felolvasod a mesét, mert a képzeletét erősen javítja. A mai mesékben belenyomják a szemébe a kéket, a zöldet, a sárgát, a gyerekek saját fantáziája pedig nem fog elindulni, csak bámulnak bugyután. Ennek pedig az az eredménye, hogy ha nekik kellene önállóan megfogalmazni valamit, akkor nehéz helyzetbe kerülhetnek. Előfordulhat, hogy nem lesz kommunikációs eszközük és fogalmuk sem lesz, hogyan és mit kellene kifejezni akár rajzban, akár szóban, vagy mesélés közben. Emlékszem, mi gyerekként hihetetlen sztorikat találtunk ki magunktól. Esténként lefeküdtünk és vagy az anyukám mesélt, vagy a Kossuth Rádión hallgattuk a meséket, vagy magunktól találtunk ki történeteket. Ezektől megindult a fantáziám, a képzeletem, sőt a világban is úgy közlekedtem, hogy szinte tovább éltem a meséket. Nehéz ma a gyerekeknek, érzelemmentes, szegény világban élnek, úgyhogy még én is rácsodálkoztam, hogy ilyen nagy szeretettel fogadták a DVD-t.

  • A DVD-n Magyar Rékával dalokat is énekel Athina. Hogy kapcsolódnak ezek a történetekhez? Hogy válogattátok őket?

Papadimitriu Athina:

Igen, Réka lányomnak nagyon jó hangja van, vele is énekeltük ezeket a dalokat gyermekkorában. Nagyon örülök, hogy mind a három lányom beszél és ért görögül. Nem volt egyszerű, de hála a szüleimnek, én is megpróbáltam továbbadni és tartani ezt a nyelvet. A dalok is részben a gyerekkorból valók, de az interneten is utánanéztünk és a dalokat a mesékhez igazítottuk.

  • Papadimitriu Athina és Petridisz Hrtisztosz már a Rock Színház hőskora óta kollégák. Milyen volt újra együtt dolgozni a filmben? 

Petridisz Hrisztosz:

Igen, az egykori Rock Színház egy nagyon tartalmas, élményekben gazdag szakasz volt az életünkben. A Jézus Krisztus Szupersztárban például együtt énekeltük Mária Magdolna és Péter apostol szívbemarkoló duettjét. Szerencsére a mai napig sokat találkozunk és dolgozunk együtt, hiszen mindketten az Operettszínház tagjai vagyunk.

Papadimitriu Athina:

Én a Hrisztoszt tényleg nagyon szeretem, mióta ismerem. Ha találkozunk mindig görögül beszélünk, sőt, a kollégák sokszor kérik is, hogy beszéljetek görögül, mert nagyon szeretik. Nagyon jó volt most is együtt dolgozni és reméljük, hogy lesz folytatása.

  • A 11 mese közül melyik történet Papadimitriu Athina és Ptridisz Hrisztosz kedvence? 

Petridisz Hrisztosz:

Nehéz választani, mindegyik, de számomra talán a Teknős, aki repülni akart a legkedvesebb. Nagyon szerettem mesélni is, és nagyon fontosnak tartom azt is, hogy arról szól, hogy örökké elégedetlenek vagyunk. Nem vesszük észre, hogy karnyújtásnyira van tőlünk a boldogság, vagy az elégedettség kulcsa. Az örök panaszkodás kerékkötője lehet életünknek, nem érdemes energiát pazarolni rá, mert úgy járunk mint a teknős: csak életünk végén ébredünk rá, hogy élvezhettük is volna az életet.

Papadimitriu Athina:

Mindegyik, mert mindegyik egy-egy útmutatás az élethez. és nagyon fontos lenne, ha ezeket a gyerekek olvasnák, hallanák. Remélem, hogy lesz folytatás és az összes többit is fel tudjuk majd olvasni.

Hiszem, hogy mindannyian úgy születünk, hogy nagyon jók vagyunk és mindannyian egy-egy kis aranyrög vagyunk, legfeljebb később a világ, a társadalom, a helyzet elvihet minket egy rossz irányba. Amikor például én gonosz embert játszom, mint például most a János vitézben a mostohát, mindig megkeresem az okát, hogy vajon ő mitől lett gonosz. Úgy gondolom, hogy mesék által segíthetünk, hogy megmaradjon a gyerekek embersége, megtaníthatjuk őket arra, hogyan érdemes viselkednünk a különböző helyzetekben és egymással.

Forrás: gorogintezet.hu